Generációnk a padlón hever (Az ügynök halála, Centrál Színház)

2024. March 09.  ·   Színházban voltunk   ·  Módra Mild Ildikó

Mint arról már többször is hírt adtunk, a Centrál Színház tűzte műsorára a drámairodalom egyik klasszikusát. A főpróbán jártam, és előre bocsájtom, nem kritikaírásra vállalkoztam, hanem arról beszélnék, hogy 2024-ben számomra mit jelentett ez az előadás.

Horváth Judit fotója a próbáról (Centrál Színház)

A történetet felesleges leírni, mindenki ismeri. Igaz, ügynökök ma már szinte nem léteznek, vagy nem efféle szövegkörnyezetben, utazó ügynökök pláne, így azt is mondhatnánk, hogy a szigorúan vett alapsztori felett eljárt az idő –  egy mai huszonévesnek nagyjából fogalma sem lehet arról, miről beszélnek a színpadon.

Amit viszont ők is megismerhettek már, akár ismerőseiken, akár – szerencsétlenségükre – saját bőrükön, az az életkezdés nehézsége, a mamahotelek kettősége, a szülők beteljesítetlen vágyálmainak terhe. Ez a darab egyik rétege.

A másik, amiről én beszélek, az a generációm tragédiája. Nincs nap, hogy a FB hírfolyamában ne bukkanna fel egy álláskeresésbe tekert segélykiáltás – hosszú évek felhalmozott tapasztalatainak felsorolása láttán az emberben felhorgad a düh: ezek az emberek hogy nem találják meg a helyüket a mai világban??? Hát, úgy, hogy már nem kellenek. Mert kifutott alóluk ez a világ. A munka azon világa, amiben szocializálódtak, már nem létezik. Hiába voltak valaha a legjobbak a szakmájukban, az a tudás már vagy nem kompatibilis az elvárásokkal, vagy egyáltalán nem is kell. Álltam én már húszéves főszerkesztő előtt szerkesztői melóért kilincselve, és nem, nem tudtam arra a kérdésre felelni, hogy kik ma Magyarország legkelendőbb influenszerei. Sorolhatnék más, megalázó szituációkata bőrömön éreztem, amikor Willy a fiatal főnöke előtt állt a szőnyegen. Van itt egy jelentős, ötvenes-hatvanas réteg, akik lassan elvesztik a színeiket és láthatatlanná válnak. Köztük akadnak olyanok, akik megadással és apátiával tűrik, és vannak olyanok, mint Willy Loman is, akik indulattal, agresszivitással, mondhatni irracionálisan reagálnak a világból való kitörlésükre.

Hogy a valóságban ebben a korban kell-e még törleszteni a hiteleiket, vagy már lerótták az adósságaikat: feltehetően nem, de biztos vannak még olyanok, akik a dráma szerinti présben élnek, megfejelve mindezt a mindennapi élet fedezetének előteremtésében. Ezt még ép ésszel is nehéz megélni, hát még akkor, ha valaki egyáltalán nem képes a valóságot annak kíméletlen formájában meglátni. És akkor még az elfogadásáról nem is beszéltünk. Mindannyiunknak az ismeretségi körében vannak álmodozók, azok, akik még deresedő homlokkal is abban hisznek, hogy bemennek az élet dzsungelébe 12 dollárral, és milliókkal jönnek ki belőle, de, tegyük a szívünkre a kezünket: hányat ismerünk, akinek mindez sikerült is?

Arthur Miller Az ügynök halálában egy lecsúszott ember hiábavaló erőfeszítéseit mutatja be. Arról mesél a történet, hogy mi történik, ha a nagyzási hóbort mögött értelmetlenség, kegyetlenség és kényszercselekvés húzódik meg. A csavar az, hogy ma már sem lecsúszás, sem nagyzási hóbort nem kell ahhoz, hogy ez a fajta kétségbeesés, ez a  drámai helyzet valakit elérjen. Elég csak "úgy maradni".

Ami viszont mégis a mindennapok fölé emeli a darabot, az a főszereplő és az általa keltett dinamika. Az előadás beharangozójában azt írták, hogy a "szokásostól eltérően" Stohl András nem egy megtört kisembert, hanem egy ereje teljében lévő apát alakít, ami, mármint a megfogalmazás, azért is fura, mert hát rögtön a darab elején kiderül, hogy Willy teljesen szét van csúszva, kicsit olyan, mint egy másik William, akit Michael Douglas formált meg az Összeomlás című filmben. Csak amíg Fosteren kitört agresszivitás végül mások életébe kerül, Lomané magára irányul.

A Centrál Színház előadásában már szó nincs amerikai álomról. Az amerikai álom kifejezés azt az eszmét takarja, hogy az ember saját erejéből, kemény munkával képes felemelkedni. Mások emelték a tétet, és azt mondták: bárki képes üres zsebbel milliomossá válni. Valójában ez nem országspecifikus utópia, de utópia, viszont amikor a Loman családot nézzük, ez a dolog már felejtős. Nem téma. A végére értünk, álomról már szó nincs.

Vagy mégis: egy új hűtő képében azért csak megjelenik (vö. nagyzási hóbort) , és ezzel tulajdonképpen mindent elmondtunk. Egy társadalom tragédiája, ha a nagy álmot egy hűtő jelenti. Vagy bármiféle ingóság, amit behelyettesítünk. De azt is eláruljuk, hogy végül a fridzsider is meglesz, csak akkor meg már minek.

 

Alföldi Róbert rendezésében mutatja be a Centrál Színház Az ügynök halálát

 

10 érdekesség a színházvilág leghíresebb ügynökével kapcsolatban

 

 

 

 

 

Az ügynök halála, Arthur Miller, Centrál Színház, Alföldi Róbert, Stohl András

 

 

Szólj hozzá!


Amikor a színész rendez – interjú Bakos-Kiss Gáborral

Amikor a színész rendez – interjú Bakos-Kiss Gáborral

A Győri Nemzeti Színház igazgatójával készült, a szakmai kétlakiság kihívásairól szóló beszélgetést az Előadóművészi Jogvédő Iroda...
 
Színház naptár

A színésznő, akinek saját menüje van a bisztróban

Ónodi Eszter az ország egyik legismertebb színésznője, a Katona József színház tagja, számos ismert film és sorozat főszereplője. Évek óta nagyon odafigyel a környezetére, méhlegelőt alakít ki a telkén, virágot ültet, biciklivel jár és arra törekszik, hogy a főzések során is a lehető legfenttarthatóbban járjon el. Most...

A majdnem tökéletes boldogság receptje

A LIAison és a Füst sikere után megszületett Pokorny Lia legújabb önálló estje. A majdnem tökéletes boldogság receptje című előadás április 12-én a MOMKultban debütál, és onnantól kezdődően havonta látható majd Budapesten és az ország különböző pontjain.
Új színdarabok
Liliom
Liliom
Budapest 
Liliom
Liliom
Budapest 
A PÁL UTCAI FIÚK
A PÁL UTCAI FIÚK
Százhalombatta 
Mindenki megvan? Dr....
Mindenki megvan? Dr....
Székesfehérvár 
A három sárkány
Megmaradni
Megmaradni
Budapest 
Megmaradni
Megmaradni
Budapest 
 
 
 
Cached at 03:52:12