A Vígszínház Archívumának gazdag anyagából felépített vizuális projekt Ruttkai Éva és a teátrum egy életen át virágzó kapcsolatáról mutat képet, emblematikus előadások mentén. A kiállítás kurátora a Ruttkai Éva-életműkutató Rácz Ráchel, a Papageno.hu Ruttkai és kora című blog szerzője, aki színháztudományi mesterszakos diplomamunkáját ezzel a vizuális projekttel egészíti ki.
A Ruttkai Éváról szóló diplomamunkát 2022 decemberében egy mini-konferencia keretében már bemutatta a szerző.
A kutatás nőtörténeti szempontból vizsgálja a színésznő életművét, ezen belül is azt, milyen erős, esetenként progresszív nőreprezentációk kísérik végig Ruttkai Éva színházi életművét. Többek között megtudhatjuk, hogyan vélekedett a színésznő fontos női sorsokról és történetekről, mely szerepek játszottak közre profilja alakulásához, milyen kapcsolatot ápolt „anyaszínházával”, a Vígszínházzal, amelynek társulatához (mindössze néhány év kivételével) haláláig tartozott.
„Ezt a színházat már magunk építettük. A szó szoros értelmében magunk, hiszen én is hordtam
hozzá a köveket – mondja Ruttkai Éva, miközben Lysistratéhoz alapozza, festi arcát (...). Ehhez a
színházhoz még régebbi emlékek fűznek. Gyerekszínész voltam s az akkori Vígszínházban vendégszerepeltünk. Ugyanabban az esztendőben, a Naplemente előttben, mint unoka, Tőkés Annával és Somlay Artúrral szerepelhettem. A színfalak mögött arról ábrándoztam, hogy egyszer talán ennek a színháznak tagja leszek én is. S most a Néphadsereg Színházában abban a darabban játszhattam főszerepet, amelyben évekkel ezelőtt csak unoka voltam.” (Színészek a színészetről. Ruttkai Éva. Film Színház Muzsika 1959/ 10. 17.)
Ruttkai Éva, kiállítás
Szólj hozzá!