Wiedemann Bernadett

Wiedemann Bernadett Mosonmagyaróváron született. Hatéves korától zongorázni tanult, majd több iskolai énekverseny megnyerése után tanulmányait a Győri Konzervatóriumban folytatta. 1987-től a budapesti Zeneakadémia opera tanszakos hallgatója volt. Operaszínpadon már 1992-ben bemutatkozott Verdi Álarcosbáljának Ulricájaként a Győri Nemzeti Színházban. Bende Zsolt és Eőry Zsuzsanna tanítványaként 1993-ban szerzett operaénekesi diplomát, s azonnal a Magyar Állami Operaház tagja lett. Repertoárjába elsősorban Verdi drámai mezzo és Wagner alt hősnői tartoznak. Első nagyobb szerepe a Gioconda vak asszonya volt, s azóta énekelte többek között A trubadúr Azucenáját, a Don Carlos Eboliját, az Aida Amnerisét, a Falstaff Mrs. Quicklyjét, Erdát A Rajna kincsében, Waltrautét Az istenek alkonyában, a Bánk bán Gertrudisát, Heródiást a Saloméban, a C’est la guerre házmesternéjét és Vajda János operája, a Karnyóné címszerepét. „Vokális és színpadi gesztusai rövid idő alatt megszerzett abszolút szuverenitásról vallanak” – írta róla a Muzsika című folyóirat kritikusa 1999-ben, a Magyar Állami Operaházban Vajda János: Leonce és Léna című operájában nyújtott teljesítményét méltatva.

Számos oratórium és mise megszólaltatásában vett részt itthon és külföldön egyaránt. 1989-ben a Karlovy Vary-i Énekversenyen első díjat nyert dal és oratórium kategóriában, 1997-ben harmadik helyezést ért el a Római Énekversenyen, és 2006-ban Liszt-díjjal tüntették ki. Vendégszerepelt Európa csaknem valamennyi országában, valamint Japánban és Brazíliában, s olyan neves előadóművészekkel és karmesterekkel dolgozott, mint Polgár László, Jevgenyij Nyesztyerenko, José Carreras, illetve Jurij Szimonov, Pier Giorgio Morandi, Rico Saccani és Kobajasi Kenicsiró.