Kávécsarnok/Május

SZÉP ERNŐ: KÁVÉCSARNOK / MÁJUS

bemutató: 2019. szeptember 28. 19 óra

KÁVÉCSARNOK

Nagysád: Takács Kati

Tisztelt úr: Koltai Róbert m.v.

Rozi lelkem: Kátai Kinga m.v.

Egy kisasszony: Bíró Dorottya m.v.

Még egy kisasszony: Blaskó Rebeka m.v.

MÁJUS

Férfi: Ilyés Róbert

Fiú: Brasch Bence

Lány: Nagy Katica m.v.

Rendőr: Bregyán Péter

Haláltáncosok: Bakos Éva, Dégi János, Dióssi Gábor, Kátai Kinga, Palugyai Sári, valamint a Keleti

István Művészeti Iskola növendékei: Agárdi Gergő, Bíró Dorottya, Blaskó Rebeka, Nagy Botond

Az előadásban elhangzó Szászrégeni zsidó tánc a Muzsikás együttes népdalfeldolgozása.

dramaturg: Németh Nikolett

díszlettervező: Ondraschek Péter

jelmeztervező: Kolonics Kitti

világítás: Sokorai Attila

zenei vezető: Kornél Kovács

koprodukciós producer: Szabó Ágnes

a rendező munkatársa: Szitás Bernadett

súgó: Barnet Mónika

rendező: Kovács Kristóf

Szép Ernőről sok mindent lehet, sőt érdemes tudni. Ehelyt két ilyen mindent emelnénk ki: azt, hogy,

Molnár Ferenccel egyetemben, a magyar nyelv egyik megújítója, méghozzá mindketten úgy újítottak,

hogy az utca és az éjszaka nyelvét vitték fel a színpadra. Ez a nyelv a szegények, a megalázottak és

megszomorítottak nyelve: a kis cselédeké és az ordas csibészeké, illetve a magukat arisztokratává

felstilizáló igyekvő kispolgároké, a XX. század elejének káoszában lubickoló és/vagy fuldokló kis

senkiké.

Szép Ernő egész életében megmaradt a nagyvilágba bemerészkedő zöldfülűnek, világéletében

tágranyílt szemmel, enyhén hideglelős csodálkozással szemlélte a nagyvilági életet. Dzsungelnek látta.

Ilyen dzsungel az éjjeli Városliget is, ahol a Május játszódik – és a megszokott dzsungellakók, a

ragadozók és a mérget puffogó szörnyecskék mellett megjelenik a dzsungel legijesztőbb lakója, a

vadász is, sőt, az aljnövényzet lakói is ott nyüzsögnek, hogy egy pillanat erejéig felvillantsák baljós

bájukat – aztán eltűnjenek, a nagyvadakkal és a szörnyecskékkel, azaz mindnyájunkkal együtt, a

sötét, és talán éppen ezért annyira hívogató sötétségben.

Minden rendes dzsungelben akad legalább egy tisztás; a béke szigete, ahol nem faljuk fel egymást, de

ha mégis, akkor legalább késsel-villával. Itt, a tisztáson – Szép Ernő Kávécsarnok néven nevezi –

szelídebb kinézetű vadak laknak, látszatra nem olyan rikítóak, viszont jóval békésebb természetűek.

Látszatra. Mert elég egy, a megszokottnál valamivel kevésbé felületes pillantást vetni rájuk, hogy

ráébredjünk: ezek is vannak olyan veszélyesek – kivált legfélelmetesebb ellenségük, önmaguk számára

– mint az igazi ragadozók. Csak késsel-villával, ugyebár.

A Budaörsi Latinovits Színház és a Gózon Gyula Kamaraszínház koprodukciója