Egy kis őz felnő. Otthona az erdő. Úgy tanul, hogy közben kérdez. Mi az ősz? És mi az őz? Anya mögött megy a kis őz. Mellettük a fák falak. Őzek a mezőn. Ismerkedés fűvel és felhővel. Sok-sok őzzel. De mi az a veszély, kérdezi a kis őz. Az Ő. Retteg tőle az erdő. De az őzeket nem lövik le, ugye? Anya mögött megy az őz. Így élnek együtt az őzek és Ő. A kis őz felnőtt. Körülveszi az erdő. Az otthonában: Ő. És nem is sejti: az is egy erdő. Az állatokat mindenki szereti: én is. De tényleg mindenki? Akkor miért esszük meg őket?
Olvasom a Bambit és vele futok a mezőn. Megsimogatnám vagy megmenteném. És eszembe jut az is, hogy még sosem láttam igazából őzet. Állatkertben talán. Vagy még ott sem. Szomorú, nem? A természet ma: utópia. Jó lenne, ha valami emlékeztetne még arra, hova tartozunk. Egy előadás, talán. Amióta a Bambira készülök, nem eszem állatot.
Szilágyi Bálint rendező
Csoportok számára Mozgató program is elérhető.
Szólj hozzá!