Az orosz szerző egy vígjátékot írt a témából, bemutatva, milyen nevetséges, ahogy a lány és a férfi egyaránt rettegve irtózik a házasságtól. Úgy látszik, vannak dolgok, amik átívelnek akár évszázadokat is, és alapvetően nem változnak. A Háztűznézőt Ascher Tamás rendezésében láthatjuk a Katona József Színházban. Agafjához (Jordán Adél) sorra érkeznek a kérők, aki pipiskedve és teljesen bizonytalanul fogadja őket. Menne is férjhez, meg nem is. Közben az egész nézőtér azon drukkol, csak nehogy bármelyikhez is hozzámenjen. Az unszimpatikus Rántotta urat (Bezerédi Zoltán) például kizárólag a hozomány érdekli. Ő nem lenne elég nevetséges figura, ha másként hívnák. A túlmozgásos Zsivakin nyugalmazott tengerésztiszt (Keresztes Tamás) pont olyan, mintha Pepin bácsi tévedt volna át a Sörgyári capriccio-ból. De a legrémesebb alak a fafejű Anucskin (Vajdai Vilmos), aki – bár ő maga egy szót sem ért idegen nyelven – leendő feleségétől elvárja, hogy perfekt beszéljen franciául. És van még a főszereplő, Padkaljoszin (Fekete Ernő), ő csakis a társadalmi nyomás hatására nősülne, mert igazán remekül megvan egyedül is túlzsúfolt, rendetlen legénylakásában, ahol csak egy szolgáló van segítségére. Nem is menne ő lánykérőbe, ha a barátja, Kacskarjov (Rajkai Zoltán) nem erőltetné. Na, ő sem tiszta jóindulatból teszi. Sőt! Amikor összefut a házasságközvetítővel (Fullajtár Andrea), csupa szemrehányás. Valójában az motiválja, hogy ha neki nem jó, ne legyen másnak sem. Ahogy elnézzük a hatalmas bevásárló cekkerekkel, tényleg elhisszük, hogy jobb volt neki nőtlenül. Végül csak eléri, hogy az összes kérőt elüldözvén, kizárólag a barátja, Padkaljoszin maradjon az egyetlen lehetséges jelölt. Csakhogy hiába, mert áltathatják magukat bármivel, az igazság az, hogy még beszélgetni sem tudnak egymással a leendő házasok. A nézők is látják, jobb lenne, hagyni a csodába ezt az egészet, mert ha már most nincs semmi közös téma, mi lesz később. Vígjátékot látunk, komikus alakokkal és helyzetekkel, rajtuk nevetünk és nem velük. Talán a végére mindenki számára érthetővé válik, hogy vannak, akiknek egyszerűen jobb, ha szinglik maradnak, mert abban az állapotban boldogabbak. Nincsenek kis szerepek – hangzik a színházi közhely, aminek az igazságát most Elek Ferenc alakításában láthatjuk. Ő Sztyepan, a szolgáló. Alig van néhány szava, de az arcjátéka! A legvégén az a félmosoly az arcán, amivel nyugtázza, hogy nem lesz itt semmiféle nőszemély, aki megzavarná az ő és ura rendetlenül kényelmes kis világát, nos, ez a félmosoly többet mond negyven mondatnál.
Gogol valójában ukrán, nemesi származású és nőtlen volt. Szerelmét pedig Joszifnak hívták.
Katona József Színház, Háztűznéző
Szólj hozzá!