Az utóbbi évtizedek örvendetes eredménye, hogy a klasszikus drámaírók újraértelmezett, korszerű előadásai szintén a repertoár sikerdarabjaivá váltak. Így a Vígszínházban Shakespeare Sok hűhó semmiért és Tévedések vígjátéka című komédiái, illetve a Víg történetében először 2017-ben bemutatott Hamlet, melynek új szövegét Forgách András és Vörös Róbert jegyzi, a Pesti Színházban pedig Osztrovszkij Négy lába van a lónak, mégis megbotlik című darabja. Mind a négyet a kiváló színésznőből jelentős rendezővé (is) érett Eszenyi Enikő állította színpadra. Nagy művészi elismerést hozott a színháznak Zsótér Sándor két Brecht-munkája; A szecsuáni jóember és A kaukázusi krétakör.
A Vígszínház nemcsak vendégjátékokkal és vendégtársulatok előadásainak a meghívásával, hanem külföldi rendezőkkel való közös munkával is igyekszik a nemzetközi körforgásba kapcsolódni. Visszatérő vendégünk a cseh Michal Dočekal. Ő Hadal Galron Mikve (2010), Brecht Jó embert keresünk (2012), Mihail Bulgakov A Mester és Margarita (2014), a Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés (2016) és Georges Feydeau Egy éj a Paradicsomban (2018) című darabjait rendezte. 2017-ben az orosz Alekszandr Bargman a Pesti Színházban Woody Allen Szentivánéji szexkomédiáját, majd a Vígben Lev Tolsztoj Háború és békéjét vitte színre. A német Armin Petras pedig 2017 őszén Dragomán György Máglya című regényét adaptálta és rendezte meg.
A 21. században már-már világjelenség, hogy a nagyobb nézőterű színházak többsége vagy elvesztette értékre vágyó közönségét és musicalek játszóhelyévé vált, vagy csupán szórakoztató darabok bemutatását tervező intézménnyé alakult át. A Vígszínház nem kívánta és nem is kívánja ezt az utat követni. Célkitűzése, hogy a színház megőrizze, és egyre hangsúlyosabbá tegye a modern, 21. századi, népszínházi jelleget, azt, amelyre az érték és a népszerűség egyensúlya a jellemző. A Víg tehát olyan teátrum akar lenni, ahol a gyerekkortól a kamasz-, felnőtt- és idős korig, nemzedékváltásokon át megmarad a színház és a nézők aktív kapcsolata. Az a gyerekközönség, azok a fiatalok, akik Halász Judit dalain, A padlás, A dzsungel könyve vagy a Túl a Maszat-hegyen előadásain nőttek fel, tapasztalataink és reményeink szerint a későbbiekben is hűségesek maradnak a színházhoz.
A Vígszínház három játszóhelyén esténként 1700 néző foglal, foglalhat. Így még kivételesebb az öröm, és még nagyobb a felelősség, hogy olyan színházat működtessünk, amelyet ennyi ember fogadott a bizalmába. Közönségünknek és önmagunknak, „színházcsinálóknak” is azt kívánjuk, hogy folytatódjék ez a tendencia, s a színház mindannyiunk örömére megtartsa kettős célját: a közönség szolgálatát és az értékek megőrzését.
Szólj hozzá!