Kell egy hely, ahol a hegedű, a fuvola és a cselló dallamai úgy suhannak végig az oszlopok között, hogy beleborzong aki hallja. Ahol fúgák kergetőznek színes áriákkal, ahol Beethoven, Chopin és Muszorgszkij is otthon érezné magát. Ahol a színpad és a terem templom, a zene szentélye. Máskor viszont az önfeledt kacagásé.
Ahol megfér egymás mellett a Dumaszínház és Radnóti, Mácsi Pál és Kormos Anett. Ahol olykor filmzenék töltik meg a levegőt, máskor operett slágerek. Versek peregnek a széksorok között, eddig nem látott színi előadások, súlyos kérdéseket boncolgatnak szakértők, vagy éppen könnyed esti randevúra hívják a festészet szerelmeseit. Ahol jut hely a művészfilmeknek és a családi vígjátékoknak is, a mozigépészt pedig mindenki jól ismeri.
Miskolcon van egy ilyen hely. Kőhajításnyira a Sötét kaputól, a belváros szívében, épp csak egy könnyű sétára a Villanyrendőrtől és az avasi borospincéktől. Mi a Művészetek Házában azért dolgozunk, hogy Önök sose unatkozzanak, ha átlépik a küszöbünket. Legyen szó irodalomról, könnyű-, vagy komolyzenéről, színházról, filmről, képzőművészetről, Önök mindig bőséges kínálatból választhassanak amikor kinyitják műsorfüzetünket. A minőségből nem engedünk!
Hisszük, hogy mára a Művészetek Háza nemcsak a mi, hanem egy kicsit az Önök otthonává is vált. Hogy mostanra a város és a régió egyik meghatározó kulturális központjává emelte az egykori Béke mozit, munkatársaink kitartó szorgalma, szakértelme és az Önök szeretete. Hogy nem tévedett az a több százezer néző, aki az elmúlt évtizedben jegyet váltott hozzánk. Azok a művészek, zenészek, színészek, szakértők sem, akik közül sokakat korábban csak a fővárosi közönség láthatott, hallhatott, mára szinte hazajárnak hozzánk, Önökhöz.
Szólj hozzá!